Az egész valahogy úgy kezdődött (kb. 2006. januárban), hogy Tivadarral megláttunk egy plakátot: "Magyarok a marson - Első Magyar Alkalmazott Mérnöki Tudományok Versenye" Rögtön tudtuk, hogy ez nekünk való feladat. Azt is, hogy kiket kell még beszervezni: Attilát és Tamást.
Amint visszaértünk a koliba, megnéztük a verseny honlapját: www.magyarokamarson.hu (az akkori állapot: http://www.magyarokamarson.hu/weblap2006/index.htm). A feladat nem volt más, mint hogy építsünk egy minél inkább autonóm robotot, ami marsi körülmények között végrehajt egy küldetést: egy 8x8 méteres homokos, siklákkal tarkított pályán megtalál egy fémlapot, ami a homok alá van rejtve néhány centivel, és mintát vesz a homokból. A versenyt Sipos Attila ötlötte ki, aki lelkesen támogatja, hogy a fiatalok kreatív, kompex elektromechanikus szerkezeteket építsenek, és mindenféle szembeszél ellenére megrendezte a versenyt Kiskunhalason, a II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskola tornatermében.
A csapat tagjait már középiskolás korom óta ismerem. Tamás osztálytársam volt a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban, ahol 6 évig koptattuk az iskolapadot. Már régebben is foglalkoztam elektronikával, volt egy kis elektronikai építőkészletem, de addig még csak telepek, kapcsolók, motorok, izzók, LED-ek, csengők, relék és transzformátorok alkották az eszközkészletemet, amíg Tamás egyszer hozott egy olyan könyvet, amiben integrált áramkörös (IC-s) kapcsolások voltak. Az első IC, amit használtam, a jó öreg 555-ös volt, ami nagyon sokoldalú, mindenféle időzítési feladatra alkalmas. A LED-villogtató után jöttek az egyebek, TTL logikai IC-k, ... Furcsa sorrend, de később a tranzisztor működésével is megismerkedtem. Beszereztem néhány könyvet, Hobbi elektronika számokat és Rádiótechnika évkönyveket. Ezután beindultak a dolgok: Szaki (szintén jóbarát osztálytársam) édesapja ötleteket adott a NYÁK (nyomtatott áramkör) készítéshez, így egy igazi kis labort rendeztem be otthon: UV fényszöves levílágító, nyomtatható írásvetítő fólia, előhívó, maratószer. A technikát egyre jobban elsajátítottuk. Ezután jöttek a programozható áramkörök: elsőként a PIC16F84. Keresztapám bíztatására kezdtem el ezekkel foglalkozni, építettem hozzá programozót, készítettem érdekes készülékeket. Ezáltal megtanultam az assembly nyelvet is. Ez jó alap volt hozzá, mert mindössze 35 utasítása és egyetlen munkaregisztere van. Utolsó alkotásaim a középiskolában:
- egy számláló, ami a hátralévő perceket mutatja a tanteremben az órából vagy a szünetből :-)
- egy infravörös kommunikációs egység a TI-89-es számológépemhez, ami ezzel vezeték nélkülivé válhatott, és egy másik számológéppel vagy a számítógéppel tudott kommunikálni.
- egy távirányítós autó távirányítójának átalakítása, hogy a számítógép párhuzamos portjára kötve lehessen irányítani. Az érdeklődés a téma iránt már akkor megvolt (2002 körül), a verseny ennek továbbfejlesztésére adott lehetőséget.
Attilával és Tivadarral a fizika kapcsán ismerkedtem meg. Fizikaversenyeken, táborokban, KöMaL ankéton találkoztunk, és 2002-ben mindhárman részt vettünk a 33. Nemzetközi Fizika diákolimpián (IPhO 2002). Mindhárman a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) folytattuk a tanulmányainkat 2002. szeptemberétől: Tivadarral a fizikát kissé cserben hagyva műszaki informatikus szakon, Tamással együtt; Attila pedig mérnök-fizikus szakon. Attilának is hobbija volt az elektronika, mint nekem, Tivadar viszont ez távol állt, ő inkább csak szoftveres.
Összeállt tehát a "Marslakók" csapat, ugyanis ezt a nevet választottuk. A marsjárónk alapja egy kínai tankmodell lett, a rádiós kommunikációt és a vezérlést a BME MIT tanszékén kifejlesztett mitmót biztosította, a rover pozícióját a pálya fölé rögzített kamera képe alapján egy képfeldolgozó algoritmus segítségével határoztuk meg, egy Fuzzy szabályzó segítségével pedig a jármű tetszőleges kijelölt útvolnalat képes magától követni. A mintavételhez egy LEGO-ból épített szerkezetet használtunk, ami egy markolólapátot tud leengedni és felemelni.
Elvileg így működött volna... Sajnos nem készültünk el teljesen a verseny időpontjáig, végigdolgoztuk az előző éjszakát is, és voltak váratlan akadályok, de a részletekről később...
Laci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése