Miután nemrég elhatároztuk, hogy webkettőzni jó, megegyeztünk abban, hogy mindannyian írunk néhány sort arról, hogy hogyan is kerültünk képbe a Marslakóknál.
Ez a visszadátumozás opció kicsit sötétebb történelmi korszakokra hajaz (Elnézést Virág elvtárs, ez az ítélet!), de kétségtelen, hogy átláthatóbb visszatekintést ad az elmúlt három évünkről.
Kicsit bővebb magyarázatot igényel, hogy fizikus hallgatóként mit keresek egy informatikusok és gépészek által uralt versenyen. Hobbiként általános iskolás koromtól kezdve érdekelt az elektronika, és vehetjük úgy, hogy a legtöbb fiúgyerekre jellemző fémépítős korszakból sem nõttem ki. Egyesek szerint persze pont ez utóbbi a kísérleti fizikus definíciója… Lacival ellentétben én egyszerűbb analóg kapcsolásokkal kezdtem pályafutásom, az azóta megboldogult Hobby Elektronika folyóirat hathatós közreműködésével. Később ezeket több-kevesebb sikerrel kombináltam digitális áramkörökkel. A korai korszakom meghatározó élménye, hogy szeretteinket sokkal inkább lenyűgözhetjük egy-egy egyedi design-t követő dallamcsengővel, villogó izzósorral, mint „gyári” megoldásokkal. Ezek a projectek is megérnének egy bejegyzést, de inkább ugorjunk vissza 2006-ba, amikor is gőzerővel folytak az előkészületek az Első Magyar Alkalmazott Mérnöki Tudományok Versenyére.
Laci kérését, hogy csatlakozzak hozzájuk, örömmel fogadtam el. Tettem ezt azért, mert láttam a kihívást a dologban, másrészt az egyetemi éveim alatt eléggé elhanyagoltam azt a tudást, amit a középiskola alatt halmoztam fel elektronika témában. Nem utolsósorban hittem abban, hogy Sipos Attila kezdeményezése követőkre talál és egy komoly versenysorozat első részében szerepelni mégiscsak valami…
Ez a blog tehát a Marslakók robotjainak evolúcióját mutatja be, minden látogatónak jó olvasást kívánok!
Ez a visszadátumozás opció kicsit sötétebb történelmi korszakokra hajaz (Elnézést Virág elvtárs, ez az ítélet!), de kétségtelen, hogy átláthatóbb visszatekintést ad az elmúlt három évünkről.
Kicsit bővebb magyarázatot igényel, hogy fizikus hallgatóként mit keresek egy informatikusok és gépészek által uralt versenyen. Hobbiként általános iskolás koromtól kezdve érdekelt az elektronika, és vehetjük úgy, hogy a legtöbb fiúgyerekre jellemző fémépítős korszakból sem nõttem ki. Egyesek szerint persze pont ez utóbbi a kísérleti fizikus definíciója… Lacival ellentétben én egyszerűbb analóg kapcsolásokkal kezdtem pályafutásom, az azóta megboldogult Hobby Elektronika folyóirat hathatós közreműködésével. Később ezeket több-kevesebb sikerrel kombináltam digitális áramkörökkel. A korai korszakom meghatározó élménye, hogy szeretteinket sokkal inkább lenyűgözhetjük egy-egy egyedi design-t követő dallamcsengővel, villogó izzósorral, mint „gyári” megoldásokkal. Ezek a projectek is megérnének egy bejegyzést, de inkább ugorjunk vissza 2006-ba, amikor is gőzerővel folytak az előkészületek az Első Magyar Alkalmazott Mérnöki Tudományok Versenyére.
Laci kérését, hogy csatlakozzak hozzájuk, örömmel fogadtam el. Tettem ezt azért, mert láttam a kihívást a dologban, másrészt az egyetemi éveim alatt eléggé elhanyagoltam azt a tudást, amit a középiskola alatt halmoztam fel elektronika témában. Nem utolsósorban hittem abban, hogy Sipos Attila kezdeményezése követőkre talál és egy komoly versenysorozat első részében szerepelni mégiscsak valami…
Ez a blog tehát a Marslakók robotjainak evolúcióját mutatja be, minden látogatónak jó olvasást kívánok!
Attila
